Peacemaker (chapter 01.)

 A nyár utolsó napjára ébredt, Gerard. Ahhoz képest, hogy nyár van, az idő járás nem erről tanúskodott. Hatalmas fekete felhők lepték el az eget, és már lógott az eső lába, ráadásul, néha-néha el is engedett pár dörgést. 
 Gerard már a nyár elején megcsinálta a szünetre adott házi feladatokat, így az egész nyara szabad volt ilyen téren. Mikey természetes folyton azt mondogatta: "Még van idő", ezért amikor Gerard kiment, és azt láttam, hogy bátyja ezerrel próbál megoldani egy matek egyenletet, egyáltalán nem lepődött meg. Felsóhajtott, majd öntött magának egy bögre kávét. Igen, tizenöt évesen kávét. 
Leült Mikey mellé, aki idegesen tolta fel orrára a szemüvegét. A szőke hajú, egy másod fokú egyenlettel szenvedett. 
- Segítsek? - Ásította Gerard. 
- Nem kell! - Csattant fel a bátyja. Gerard maga elé tette a kezét, majd az ablakhoz sétált, és a falnak támaszkodva nézte, ahogy szakadni kezd az eső. Beleivott a kávéba, majd visszalesett Mikey-ra. Nevetve beletúrt a fekete hajába, aztán bement anyja szobájába. 
 Anyukája, még a fehér takaró alatt feküdt.
- Anyu. Anyu reggel van, nem ártana felkelni. 
- Gerard, nagyon szeretlek, de tegnap egész este dolgoztam. Hagy aludjak még egy kicsit. 
- Jól van. Oh, és Patrick  átjönne. 
- Jó, de a szobádba legyetek. - Gerard bólintott, majd becsukta az ajtót, és az első látvány ami fogadta az volt, hogy Mikey idegesen a falhoz vágja a tollát. 
- Áh! Utálom a matekot!!! Mr. Berryman egy őrült!!! - Gerard megijedt, úgyhogy majdnem kiesett a Beatles-es bögre a kezéből. 
- Megcsináljam? 
- Jól van. - Adta be végül a derekát, Mikey. Gerard leült Mikey mellé, utoljára belekortyolt a kávéba, majd két perc alatt levezette az egyenletet, amit el is magyarázott a testvérének. - Nekem ez örökre magas marad. Mindegy. 
- Mr. Howard mit mondott, arra, hogy ilyen szarul megy a matek? 
- Mr. Howard azt mondta, hogy kérjek segítséget az öcsémtől. - Forgatta a szemét, Mikey. - De ő nem tudja, hogy az öcsém egy egoista, okostojás. - Mondta, cinikusan. 
- Ki az egoista? - 'Háborodott fel, Gerard, majd nekiesett a bátyjának. 
 Náluk ilyen egy átlagos reggel. Miután, Gerard leverte a bátyját (mint mindig), a kanapén foglaltak helyet. Egy ideig csendben nézték a fekete képernyőt majd Mikey megszólalt: 
- Be is akarod kapcsolni vagy... 
- Be, de nem tudom mit nézzünk. 
- Nézzük a zene csatornát! Ilyenkor rockot adnak! - Kapta ki Gerard kezéből a távirányítót, majd egy gombnyomással bekapcsolta a TV-t, és átkapcsolt az MTV-re. 
- Nem értem miért csak reggel adnak fasza zenéket. - Rázta a fejét értetlenkedve, miközben feljebb hangosította a Tv-t. 
- Mert a rockerek reggel vannak fenn, és napközben alszanak. - Mosolygott Mikey, majd még hangosabbra tette, mert egy Sex Pistols szám következett. - Uh, de imádom őket. Amúgy... mikor jön az a Stump? 
- Patrick... - Javította ki, Gerard. - Amikor hív. - És ekkor megszólalt a Queen egyik száma, és Gerard azonnal felkapta a fekete Iphone-ját. 
 Mikey idegesen megrázta a fejét, amikor meghallotta, hogy az öccse, milyen mézes-mázos hangon beszél Patrick-kel. 
- Itt is van!! - Pattogott el az ajtóig, Gerard. - Patrick!!!! - Ugrott a nyakába. Egész nyáron nem látták egymást, mert amikor Patrick otthon volt, akkor a Way család épp Párizsba nyaralt, amikor Gerard-ék voltak otthon, A Stump család Görögországba nyaralt. 
- Szia, Gee!!! -Ölelt vissza, Patrick. - Szia, Mikey! - Mikey csak intett majd, tovább nézte a Ramones klippet.  
 A két fiú bementek Gerard szobájába és ebédig ki sem jöttek. 

 Frank Iero - mint mindig - egyedül mászkált az eső utáni Notthingham-be. Fekete zakót viselt, fehér pólóval, egyszerű farmerrel, és Conversel. Új iskola táskát kellett vennie, mert a tavalyi szét szakadt. Nem akart eddig elindulni, mert úgy zuhogott, mintha dézsából öntetnék. 
 Frank eddig három boltban járt, de sehol nem talált az ízlésének megfelelő válltáskát. Épp egy Tesco-ba ment be, amikor valaki belé ment. 
- Hé! Nem tudsz oda figye... oh elnézést Mr. Howard. - Sütötte le a szemét, amikor rájött, hogy nem egy tapló ment belé, hanem az iskola igazgatója, Mr. Howard, aki az ő osztályfőnöke is. 
- Semmi baj, Frank. - Mosolygott, Mr. Howard. - Mi járatban erre? 
- Áh, csak új iskola táskát keresek, tudja az előző szétszakadt, mert azt vittem el az iskola tárborba. 
- És, van valamilyen elképzelésed? 
- Nem. 
- Segítek, gyere. - Frank elmosolyodott, majd Mr. Howard után ment. 
 Egy ideig csak matattak az -Frank szerint - bénábbnál bénább táskák között, majd kijelentette, hogy éhes. 
- Mit akarsz enni? 
- KFC. 
- Oké, van itt egy. - Bökött a kijárat felé, Mr. Howard. 
Beültek a hatalmas gyorsétterembe - Márt tálcákkal - és Frank rögtön kezdte furcsán érezni magát. 
- Mi a baj? - Kérdezte, Mr. Howard, amikor Frank már egy ideje csak meredt a tálcájára, falfehéren. 
- Semmi, csak... Olyan furcsa. 
- Mégis mi? 
- Holnap újra iskola. Újra egyedül leszek. 
- Ne is mondj ilyet, kérlek. 
- De ha ez az igazság! Mindenki kerül, mert azt hiszik bolond vagyok. 
- És az vagy? 
- Hát... nem nagyon. 
- Na, akkor ne mutasd ki, hogy egyet értesz velük! Menj oda az osztálytársaidhoz! Menj oda Mikey-hoz! 
- Na ő pont az az ember, aki engem utál. 
- Miért gondolod ezt? 
- Mert így van. 
- Nem hiszem. - Rázta meg a fejét, Mr. Howard. 

Matthew Bellamy, épp az új tanévre vásárolt be magának, amikor majdnem átesett egy csavargón. 
 Matthew soha nem volt gonosz az emberekkel, még akkor sem, hogy ha Ő volt az áldozat. Tavaly az év tanárának szavazták, az iskolában, kedvessége, és együttérzése miatt. 
Matthew lehajolt, és felébresztette a csavargót. 
- Jó reggelt. - Bökte vállba, majd levette a táskáját, és kivett belőle egy üveg vizet. - Uram. - Bökte meg ismét. Erre már, felébredt, az ember. 
 Méz szőke haja tiszta por volt, arca is mocskos volt, ruhái szakadtak, de a szemei gyönyörű kéken csillogtak. 
- Jó reggelt. - Mosolyodott el, Matthew, megvillantva görbe fogait. Beletúrt a hajába, majd odaadta a csavargónak a vizet. - Hogy hívják? 
- Chris. Chris Martin. - Köhögte, a csavargó. 
- Jöjjön. Adok önnek enni, és tiszta ruhát. -Az ember nem visz fel csak úgy egy csavargót a lakásába. De Chris megfogta Matthew-t. 
 Otthon Matthew megmutatta Chris-nek a fürdőt, és amíg Ő zuhanyzott a tanárunk készített valami ételt. Ami a rántotta lett. 
 Matthew nem egy konyhatündér, de azért alap dolgokat meg tud csinálni. 
Chris, Matthew ruháiba sétált ki a konyhába.  Haja vizes volt, de megtartotta a gyönyörű színét. 
- Nagyon köszönöm, hogy felhívott... Mr.... 
- Bellamy. De hívj csak, Matthew-nak! - Chris elmosolyodott, majd enni kezdett. 
 Chris háromszor is repetázott. Matthew nem volt éhes, így faggatni kezdte Őt: például, "Hogy került az utcára" "Mióta van ott" és "Miért nem segít senki egy ilyen kedves emberen". Chris is kedvesnek gondolta Matthew-t. 
 Idő közben megint esni kezdett, és Matthew-nak nem volt szíve megint visszaküldeni Chris-t az utcára, így felajánlotta neki a vendég szobát. 
- Köszönöm szépen, Matthew. 
- Ugyan. - Legyintett, Matthew miközben a haját törölgette egy törülközővel. - Tudod mi hol van ugye? - Chris bólintott. - Oké, akkor jó éjt. És lehet, hogy mire felébredsz én már nem leszek itthon. Ne aggódj, érezd otthon magad. Raktam ki egy pótkulcsot az asztalra, ha esetleg ki szeretnél menni. 
- Köszönöm. - Chris teljesen belepirult, Matthew gesztusába. Soha senki nem tett még ilyet érte. 
 Matthew megágyazott magának, megigazította a csíkos pizsamáját, majd lekapcsolta a lámpát, és befeküdt az ágyába. Holnap nagy nap lesz. Gondolta, majd átfordult, és elaludt.